Új év – új remények, így foglalható össze mostani írásunk háttere. Általában ugyanis negatív történésekről, folyamatokról vagyunk kénytelen értekezni a környezetünk kapcsán, pedig vannak pozitív példák is, még ha néha keresgélni is kell őket.
Nézzünk rögtön egyet, ami azt gondolom, tartogat jó pár megfontolandó tanulságot a számunkra!
Ha karbonlábnyomról, szén-dioxid kibocsátásról beszélünk, evidenciának vesszük, hogy a kibocsátásunk mérlege negatív -vagyis több üvegházhatású gázt bocsátunk ki, mint amennyit semlegesítünk-, amit valahogy ellentételezni kellene, illetve lépéseket kéne tennünk a lábnyomunk csökkentésére.
Vannak azonban -ha egyelőre nem is sok- ellentétes példák is: ők a karbon pozitív országok.
Nincsenek sokan, egészen a közelmúltig összesen egyszereplős volt a lista, amit Bhután alkotott.
Az ő példájukat fogjuk most áttekinteni!
Bhután (hivatalosan: a Bhutáni Királyság) Kína és India között, a Himalájától délre helyezkedik el, területe nagyjából fele Magyarországénak, lakossága viszont nem éri az az egymillió főt.
És itt el is érkeztünk az első érdekes ponthoz: részben az alacsony népsűrűségnek köszönhetően az ország területének igen nagy részét, 72%-át erdő borítja.
Összehasonlításképpen: ez az arány az EU esetében 40% (érdekesség: Svédország, és Finnország közösen az EU erdős területeinek harmadát adja) – Magyarországon 23% körül van.
Az, hogy ez így alakult, nem teljesen véletlen: a ’90-es évek elején Bhutában is „csak” 50-55% volt ez az arány, az ország vezetése azonban intenzív erdősítési programokat folytat. 2015-ben sikerült világrekordot is beállítaniuk, amikor az országban 49.672 fát ültettek el – egy óra alatt!
A politikai elit elkötelezettségét mutatja, hogy az alkotmány 60%-ban minimalizálta az erdővel borított területek arányát.
És ha már a politikánál tartunk, folytassuk is innen!
Bhután -ahogy az a nevéből is kiderül- alkotmányos monarchia, a királyt Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk-nak hívják, a tényleges politikai hatalmat ugyanakkor a kormány gyakorolja, akit a bhutáni nép demokratikus választások útján választ meg 2007-óta.
A környezet iránti elkötelezettség, és másképp gondolkodás azonban ennél régebbre datálódik: 1971-óta az ország elutasítja a nemzeti összterméket (GDP) növekedésének mindent alárendelő politikát, helyette az állampolgárók boldogságát szem előtt tartó GNH-ban (Gross National Happiness – bruttó nemzeti boldogság) méri a folyamatokat.
Ennek megfelelően a politikai, közigazgatási, beruházási, és egyéb döntések meghozatalánál nem a nagyobb haszon, hanem a nagyobb boldogság elérése van a célkeresztben, ami nyilvánvalóan jót hatással van a környezeti kincsek megóvására.
Csak egy példa: az ország limitet vezetett be a turistákra vonatkozóan azért, hogy ne terheljék túl az ország infrastruktúráját, és ne zavarják meg a helyi lakosokat a normál életvitelükben.
Ennek köszönhetően nyilván lemondtak egy jó adag bevételről, viszont nem is okoz feszültségeket a helyi bulinegyed!
A karbonlábnyom szempontjából szintén nem elhanyagolható adat, hogy a villamos energia teljes mértékben szén-dioxid kibocsátás nélkül, vízerőművekben kerül előállításra, ami szintén nagymértékben járul hozzá a pozitív karbonlányomhoz.
A végére már csak egy kérdés maradt válasz nélkül: Bhután gazdag ország?
A számok nyelvén: az egy főre jutó GDP 3.000 dollár körül van, ami nagyjából ötöde a magyarországi adatnak. Vagyis nem, nem gazdag ország.
De talán említettem már, hogy ott nem a GDP-t mérik, tehát a kérdés inkább az: Bhután boldog ország?
Vissza
